Mi az, amit a kutyánkkal mindig be kell tartatni, hogy megértse, mi vagyunk a falkavezérek?
Ha ezek a viszonyok tisztázottak, hatásukra a kutya viselkedése mind az agresszió vagy félelem, mind az engedelmesség tekintetében hihetetlen pozitív változásokon mehet keresztül.
A következőkben leírt gyakorlatok nem 1-2 hétre szólnak, hanem a kutya egész életére. A kutya nem ember (bármennyire is szeretnék néhányan úgy kezelni), így nekünk kell megtanulnunk kutyául gondolkodni, hogy kapcsolatunk mindig felhőtlen lehessen. A kutya számára ezek a gyakorlatok nem kínzások; nem bántják a lelkét, nem úgy működnek, mintha emberrel tennénk ugyanezeket, hanem számára természetes, az ösztönével, a falkaszellemmel egyező dolgok, amelyekkel a természetben (egy kutyákból álló falkában) ugyanígy szembesülne. Ezzel nemcsak a saját vállunkról, de az övéről is leveszünk egy hatalmas terhet. Óriási stresszt jelent a kutyának, hogy falkavezérként úgy érzi, ő a felelős a falkájáért (tehát értünk, a családunkért), de mi mégsem akarunk neki folyton engedelmeskedni. Gyakran saját magát sem érzi elég erősnek, hogy vigyázzon ránk, de mégis meg kell hogy tegye, hiszen úgy hiszi, mi, a gazdik erre képtelenek lennénk – emiatt lesz aztán bizonytalan, félelemből agresszív, akár depressziós. Gondoljunk bele, mit érezhet olyankor, amikor mi eltávozunk az ismeretlenbe, ő pedig abban a hitben marad, hogy nem képes minket megvédeni…
A legtöbb kutya nem azért rongál, mert utál egyedül lenni, hanem mert tele van nyugtalansággal (amit csak ekképpen tud levezetni), hogy nem képes megvédeni a falkáját, hiszen nincsen mellette. Ám az olyan kutya, aki tudja, hogy neki ilyen feladata nincs, a falkavezér, a rangban felette állók meg úgyis biztosan vissza fognak térni hozzá – hiszen ők a felelősek érte –, nyugodtan aludva, tombolás nélkül megvárja, amíg a gazdik hazaérnek. Ugyanez igaz arra a kutyára is, aki agresszívan mindenkinek (embernek, állatnak) nekitámad, mert úgy érzi, az ő dolga a falkája védelme. Ezért hoz önálló döntéseket, és támad ki, holott ez nem az ő feladata lenne. A falkában mindig a falkavezér (ideális esetben a gazdi) dönti el, hogy ki barát és ki ellenség, kitől félünk, és kinek támadunk neki. A rangsorban alatta álló falkatagok őt követik – tehát ha a kutyát megfelelően kezelik, így fog cselekedni.
Vajon miért van az, hogy a kutya otthon olyan szépen hallgat a gazdira, és aztán egy idegen, új ingerekkel teli környezetben nem engedelmeskedik, hanem megy a saját feje után? Az ok ugyanaz… Otthon, amikor minden rendben van,amikor nem érheti támadás a falkát, nem kell a terep felderítésével foglalkoznia, nem kell élelem után kutatnia, akkor az engedelmességi gyakorlatozás kellemes játéknak felel meg a falka többi tagjával. Idegen környezetben azonban felerősödik benne a tudat, hogy neki kell figyelnie az új területre, felmérnie a veszélyeket, döntenie a helyzetekben,ezért nem is foglalkozik az “alatta lévők zaklatásával” (gyere ide, ülj le…) És amúgy is! Miért kellene egy rangban lejjebb elhelyezkedő tagnak engedelmeskednie?! Ha viszont a kapcsolat rendben van, akkor tudja, hogy minden parancs azért érkezik a vezértől, hogy képesek legyenek együtt megvédeni a falkát, és neki annyi a feladata, hogy kétkedés nélkül teljesítse a neki szóló utasításokat. Tudjuk, hogy nehéz, de tényleg megéri… és nemcsak a gazdinak, a kutyának is!
És akkor… HOGYAN LEGYEK FALKAVEZÉR?
AJTÓN KI-BEJÁRÁS:
Az ajtón, kapun sohase a kutya lépjen ki először, hanem mindig a gazdi(k)! Következetesen mindenhol ezt kell alkalmazni, amikor új területre lépünk (a házból az utcára, az utcáról a lakásba, a kutyafuttatóra,ismeretlen helyre stb.)! Ha többen mennek vele valahová, akkor minden ember a kutya előtt megy ki, és legutolsóként ő.
MIÉRT?
Ezt a viselkedésformát a farkasoktól vesszük át, hiszen amikor egy falka vadászni megy vagy új területet fedez fel, mindig a falkavezér halad elöl, és jelzi az alatta lévő tagoknak, hogy mi a teendő az új helyen. Mi is hasonlóképpen járjunk el kutyánkkal.
GYAKORLATI MEGVALÓSÍTÁS:
Ha a kutya tud már ülni és helyben maradni, leültetjük a küszöb előtt, és kiadjuk neki a “marad” parancsszót, majd ha már minden ember kiment az ajtón, akkor engedélyezzük, hogy ő is kövessen bennünket. Sohase hagyjuk, hogy magától induljon el, hanem mindig csakis a mi engedélyünkre. Ha közben felállna, mindig következetesen visszaültetjük. Hamar meg fogja tanulni, hogy annál hamarabb mehet, minél rendesebben viselkedik. Amennyiben a kutya még nem tud helyben maradni, egyszerűen a póráz segítségével tartjuk vissza, és amint mi kiléptünk, azután engedjük őt is.
SÉTÁLTATÁS:
Soha ne arra menjünk, amerre a kutyánk akarna haladni; ne engedjük, hogy pórázon húzzon minket.
MIÉRT?
A falkavezér feladata eldönteni, hogy merre megy a falka vadászni.
GYAKORLATI MEGVALÓSÍTÁS:
Minden sétánál próbáljunk más-más útvonalon közlekedni. Amikor a kutyánk elindulna az egyik irányba, mi induljunk el a másikba, ne hagyjuk, hogy ő szabja meg, merre haladjon a falka. Ha muszáj egy adott irányba mennünk, akkor néhány métert tegyünk meg a kutya szándékával ellentétes irányba, majd forduljunk meg, és úgy induljunk valódi úti célunk felé. Ne engedjük, hogy húzza a pórázt és ő vigyen minket sétálni: ha megfeszül a póráz, azonnal álljunk meg, míg vissza nem lazul, vagy csináljunk egy határozott hátraarcot és induljunk az ellenkező irányba. A cél, hogy a kutya rájöjjön: csak akkor juthat előre, ha laza pórázon, a mi iránymutatásunkat elfogadva közlekedik.
ETETÉS:
Az élelem kiemelt jelentőségű, ezért nagyon fontos, hogy az étkezéssel is mutassuk kutyánknak, ki a vezér. Mindig mi együnk először, és a kutya csak utánunk. Sohase engedjünk a kunyerálásnak, soha ne adjunk neki asztalról a saját ételünkből, mert ezáltal is maga alá helyezhet bennünket. A kutyának soha ne legyen elöl ennivaló! Adjuk neki oda az ételét, és ha nem nyúl hozzá, azonnal vegyük is el előle. Tanulja meg, hogy az étel “ajándék” a vezértől; örüljön, hogy kap enni, és becsülje meg. A kutya nem fog éhen halni – amikor tényleg éhes lesz, azonnal enni fog.
MIÉRT?
Egy farkasokból álló falkában is mindig a falkavezér eszik először, és ha ő már jóllakott, akkor engedi a többieket is enni, hiszen elsődleges a falka túlélése szempontjából, hogy a vezér megfelelően táplált legyen; a többi falkatag csak másodlagos. Ugyanezt kell utánoznunk a kutyánkkal is.
GYAKORLATI MEGVALÓSÍTÁS:
Játsszuk el a kutyánkkal, hogy először mi eszünk a táljából, és az övé csupán a maradék. Etetéskor az étele tetejére helyezzünk fóliát, és tegyünk rá pár darab virslit, kolbászt vagy sajtot (olyat, aminek jó erős illata van), és nagyon feltűnően eszegessük meg a kutyánk előtt. Hiába ugrál, ugat, lökdösődik, tegyünk úgy, mintha ott sem lenne. Pár perc múlva, amikor már nem ugrál annyira és a virsli is elfogyott, csak a saját ételét dobjuk oda elé, mintha ezt mondanánk neki: “Ez a maradék, ez a tied!” Fontos, hogy ezenkívül tartsunk heti 1 koplaló napot is, amikor a kutya nem eszik. (Növendék kutyáknál heti egy etetést hagyjunk ki.) Ez a kutya egészsége szempontjából fontos, hiszen a farkasokéhoz hasonló ragadozógyomra van, amely a rendszertelen evéshez alkalmazkodott. A koplaló napon ugyanúgy együk meg a táljába helyezett virsliket. Ilyenkor ne legyen a tálban a saját étele, hanem csak az, amit mi eszünk belőle, majd az üres tálat dobjuk a kutyánk elé, és hagyjuk őt magára. “Ma kevés volt a zsákmány, nekem kell ennem, hiszen nekem kell az erő; neked nem jutott, majd talán holnap ehetsz, ha elegendő táplálékot szerzünk vadászatkor…”
JÁTÉK, SÉTA, SIMOGATÁS – NAPI FOGLALKOZÁSOK:
Nagyon fontos, hogy mindig minden tevékenységet a gazdi kezdeményez, és a gazdi fejez be. Sohase játsszunk akkor a kutyával, amikor odajön hozzánk, és például leteszi elénk a labdáját. Soha ne akkor simogassuk, amikor odadugja a fejét, ne akkor sétáltassuk, amikor megjelenik a pórázzal a szájában! Ha kiadunk egy vezényszót (ül, fekszik, menj ki a szobából stb.), az mindaddig érvényes, míg más utasítást nem adunk (mehetsz, bejöhetsz stb.)
MIÉRT?
Egy jól működő falkában mindig mindent a falkavezér dönt el – így azt is, hogy mikor mit csináljanak éppen a falkatagok. Amikor a kutyánk a kezünkbe adja a labdáját, és mi azonnal játékba kezdünk vele, az ő akaratának engedelmeskedünk, így ezzel alá is rendeljük magunkat a rangsorban.
GYAKORLATI MEGVALÓSÍTÁS:
Akkor játsszunk a kutyánkkal, akkor simogassuk meg őt, amikor nem követelőzik. Sohase hagyjunk elöl neki játékokat, hiszen neki nem lehet tulajdona – nekünk van tulajdonunk, amit esetleg odaadhatunk neki, majd vissza is vehetjük tőle. (Így a későbbi, tárgyféltésből származó morgásokat, harapásokat is el tudjuk kerülni.)